Beszélgetés Bérczi Zsófiával, vizuális színházi rendezővel!

Az Élő felszín címmel kerül bemutatásra 2019-ben az új vizuális színházi előadás az Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér falai között. Ez egy olyan háromdimenziós megjelenítés, melyhez nem kell 3D-s szemüveg! Az előadás rendezőjével beszélgettünk.

Az Élőkép Színház legújabb bemutatója január 8-án és 9-én lesz látható az Eötvös 10 Közösségi Házban. A két napon két különböző előadást láthatunk. Mi ennek az oka és mit várhatnak a nézők az egyes előadásoktól?

Az előadás eredetileg ifj. Kurtág György hangkompozíciójára született, és azért írtam hozzá később a kísérőszöveget, hogy kisebb gyerekek számára is követhető legyen. Január 8-adikán az eredeti vizuális színházi darabot mutajuk be kísérőszöveg nélkül, míg a 9-edikei változatban hallható lesz a meseszerű narráció is, ami mankót adhat a képzeletnek.  Ugyan a narrációt mesének szántam, azonban tudományos érdeklődésű felnőtt nézőktől később azt a visszajelzést kaptam, hogy a szöveg segítette őket az értelmezésben, számukra kísérőszöveggel együtt vált teljessé a darab. A narráció nélküli változatot azoknak ajánljuk, akik szeretik a nem verbális megközelítést, akik szívesen utaznak saját képzeletük szárnyán, hagyatkoznak az érzékeikre, hiszen így a zene és a forma együttese tágabb, elvontabb szubjektív élmény megtapasztalására ad lehetőséget.

Mi inspirált egy ilyen különleges darab elkészítésére? Miért érdekelt a világűr, a Föld keletkezése?

Több embernek köszönhető, hogy ez a darab megszületett. A Lepkévé válás c. előadásunkban Terebessy Tóbiás javaslatára kezdtünk el kísérletezni azzal, hogy vízszintesen kifeszített elasztikus textilre állóképeket vetítünk, s ekkor jött az ötlet, hogy menjenek be alá a színészek, és mozogjanak alatta. Meglepődtünk, hogy az élettelen anyagon a mozdulatlan kép egyszerre megéledt, itt vette kezdetét az a varázslat, ami az Élő felszín vizuális alapja. A Lepkévé válásban aztán csak néhány képet mozgattunk meg így egy 5 perces epizód erejéig. Ezt az előadást Hlavaty Győző megmutatta Can Togay-nak – aki akkor a Collegium Hungaricum vezetője volt – s aki meghívta ifj. Kurtág György zeneszerzőt és engem, hogy együttműködve készítsünk egy etűdöt ezzel a technikával a 2008-as Tudományok Éjszakájára. Aztán 2013-ban ezt fejlesztettük tovább egy egész estés előadássá, melyben fizikus-csillagász édesapám – Bérczi Szaniszló – is inspirált, ő javasolta a NASA felvételeket, és vele vettük végig a Naprendszer bolygóit és a bolygók felszínét alakító felszínképző erőket.

Külön gyerekeknek készült a darab egyik verziója. Lesz lehetőség a helyszínen egy kis interaktivitásra is a legkisebb nézőkkel?

Jó ideje keresem a lehetőséget arra, hogy gyerekek és fiatalok minél többen láthassák az előadásainkat, és arra, hogy valamiképpen részesüljenek azokból a varázslatokból, amiket mi is megtapasztalhatunk az előadások létrehozása és bemutatása közben. Az Élő felszínhez kidolgoztam egy foglalkozást, amit a szervezett iskolai előadásokat követően szoktunk megtartani. A foglalkozás egyik részében beszélgetünk azokról a témákról, amiket a darab érint, a másik részében lehetőségük van a diákoknak hármas csoportokban bemenni a vászon alá, és kipróbálni, milyen módszerekkel hozzuk létre és mozgatjuk meg a különböző felszínformákat. A 9-edikei előadás után is szeretnénk lehetőséget adni a jelen lévő gyerekeknek – vagy akár a vállalkozó kedvű felnőtteknek is – hogy megtapasztalják a felszín alatti világot.

Különleges, vizuális színpadképet álmodtál meg. Hogyan készült és mi az érdekessége?

Készíttettem egy lábakon álló vascsövekből összeállítható keretet, ezen feszül a 6x4.5 méteres elasztikus textil, melyet fölülről teljes egészében bevetítünk. Az előadás során megismerhetjük a fiatal illetve az öreg bolygók életét, és kozmikusan szép arcait: a magma fortyogásában és megszilárdulásában, homokdűnék futkározásában, jéghegyek keletkezésében és olvadásában gyönyörködhetünk, máskor kapkodhatjuk a fejünket a becsapódó meteoritek sortüzében…. Aztán a Földre érkezve egyre emberközelibb hangulatok bontakoznak ki:  bogarak szálldosnak a virágos réten, madártávlatból látjuk a szántvetőt a szántóföldeken, városok keletkeznek és pusztulnak...és végül megelevenedik az ember szellemi és érzelmi világa is... Engem alkotóként különösen foglalkoztat az arcnélküliség – ahogy Halász Tamás fogalmazta meg korábban  a Lepkévé válás kapcsán – ez az előadás is egy „embermentes színjáték”*, mely bár az emberiség földi életéről is szól, mindvégig a kifeszített anyag alatt rejtve marad a képződményeket életre keltő hús-vér ember-bábos.

Érdemes mindkét nap ellátogatni az Eötvös 10-be és megtekinteni a zenés és a narrált darabot is, hogy teljes képet kapjunk a darab mondanivalójáról?

Az első előadás-napra a szöveg nélkül változatot terveztük, ahol mindenki megszőheti a saját érzéki-gondolati szövedékét a hang- és látványkompozícióhoz. A második előadás-napon lehetőség van megismerni azt a meseszerű vezérfonalat, amelyre felfűztem a darab háromdimenziós élőképeit. Érdemes lehet megnézni mindkét változatot is.

ONLINE JEGYVÁSÁRLÁS IDE KATTINTVA!

VIDEÓ: