Mérgező emberek címmel érkezik Leanne ten Brinke könyve - OLVASS BELE!

A pszichopaták nem mindig olyanok, amilyennek képzeljük őket – íme egy könyv, ami lerombolja a tévhiteket.

Miről szól a könyv?
Miért tévesztjük össze olyan gyakran a magabiztosságot a hozzáértéssel, a meggyőző fellépést a becsületességgel, a karizmát pedig a megbízhatósággal? A Mérgező emberek az emberi természet egyik legnyugtalanítóbb ellentmondását vizsgálja: miközben ösztönösen azt gondoljuk, hogy felismerjük a rossz szándékot, első benyomásaink gyakran éppen azokkal szemben hagynak cserben bennünket, akik tudatosan építenek a bizalmunkra. 

Miért aktuális most?
A közösségi média és a népszerű pszichológia korában a „nárcisztikus" és a „toxikus" szavak szinte hétköznapi jelzőkké váltak, amelyeket gyakran minden kellemetlen vagy önző emberre alkalmazunk. Csakhogy a tudomány ennél jóval árnyaltabb képet mutat. A Mérgező emberek éppen ezért különösen időszerű: segít különbséget tenni a divatos pszichológiai címkézés és a valóban káros személyiségjegyek között, miközben fontos kérdéseket vet fel arról is, mennyire vagyunk képesek objektíven megítélni mások jellemét. 

Leírás

Leanne ten Brinke tudományos munkájának középpontjában a hazugság, a megtévesztés és a bizalom pszichológiája áll, kutatásai pedig a börtönöktől és tárgyalótermektől a nagyvállalatok vezetői irodáin át egészen az amerikai szenátusig vezették. Eredményeivel többek között a New York Times, a Financial Times, a Washington Post és a Harvard Business Review is foglalkozott.

A Mérgező emberek egyik legizgalmasabb felismerése, hogy az empátia hiánya nem feltétlenül jelenti mások érzelmeinek meg nem értését. Egyes emberek pontosan felismerik beszélgetőpartnerük félelmeit és vágyait, csakhogy ezt a tudást nem együttérzésre, hanem saját céljaik elérésére használják. Ten Brinke a személyiségpszichológia úgynevezett sötét tetrádjából kiindulva mutatja be, milyen különbségek és átfedések léteznek a különféle romboló személyiségjegyek között.

A kötetet a New Scientist 2026 legjobb új ismeretterjesztő könyvei közé választotta. Ten Brinke munkája a pszichológiai bestsellerek közérthetőségét ötvözi a tudományos kutatás alaposságával, miközben arra is figyelmeztet, hogy az emberi jellem megértése jóval bonyolultabb feladat, mint néhány látványos viselkedésjegy alapján ítéletet mondani valakiről.

ONLINE VÁSÁRLÁS IDE KATTINTVA!

Ez a könyv megtanít, hogyan... 

• Ismerhetjük fel a mérgező személyiségjegyeket akár tíz másodperc alatt

• Leplezhetjük le a hazugságot a szavakra – nem pedig a testbeszédre – figyelve

• Dönthetjük el, mikor és hogyan távolodjunk el egy mérgező embertől

• Tárgyalhatunk és egyezkedhetünk velük

• Érthetjük meg a sötét személyiségek motivációit és módszereit

• Kezelhetjük a pokoli főnököt

• Csökkenthetjük a mérgező emberek által okozott károkat, ha nem tudjuk elkerülni őket

• Léphetünk ki biztonságosan egy mérgező kapcsolatból

 

OLVASS BELE! 

„A pszichopatákkal kapcsolatban általában a legszélsőségesebb, legfélelmetesebb példák jutnak eszünkbe: olyan szektavezérek, mint Charles Manson, vagy sorozatgyilkosok, mint Aileen Wuornos, aki az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején hét embert ölt meg Floridában.  Meg sem fordul a fejünkben, hogy a „sötét személyiségek" egy sokkal népesebb, bár kevésbé szélsőséges viselkedésű csoportja a köreinkben is megtalálható, mégpedig főnökeink, szerelmeink, szomszédaink, barátaink, sőt akár legfelsőbb bíráink személyében.

A sötét személyiségjegyekkel rendelkezők többsége nem sorozatgyilkos vagy erőszaktevő. Abban a szomszédunkban is megtalálhatók ezek a tulajdonságok, aki ok nélkül zaklat minket, csak mert örömét leli benne. Abban a kollégában, aki állandóan dicsekszik, vagy szabotálja a munkánkat a hátunk mögött, hogy ő jobb színben tűnhessen föl. A partnerünkben, aki félrelép, miközben uralkodni igyekszik rajtunk, és másodrendűnek tekint bennünket. Abban a rokonunkban, aki sosem vállal felelősséget a tetteiért. Úgy jellemezzük őket, hogy manipulatívak, narcisztikusak, lobbanékonyak, antiszociálisak, érzéketlenek vagy akár szadisták, de ez nem minden. Egy kicsit pszichopaták is. A pszichológusok definíciója szerint ugyanis a pszichopátia megnevezés számos kellemetlen jellemvonást foglal magában, így különösen hozzásegít az emberi természet sötétebb oldalának megértéséhez.

A 2000-es évek közepe óta tanulmányozom a sötét személyiségeket, különösen a pszichopatákat. Arra jöttem rá, hogy az ilyen személyiség nem véletlenszerűen alakul ki, hanem az emberi természet elválaszthatatlan része. A ridegség, a manipuláció, a lobbanékonyság és az antiszociális viselkedés egyidős az emberiséggel, és mindig minden kultúrában jelen volt. Ellentmondásos személyiségekkel az Ószövetségben és a görög mitológiában egyaránt találkozhatunk. Az inuitoknak és a nigériai jorubáknak külön szavuk van a pszichopatákra.  Még állatokban, például csimpánzokban vagy házimacskákban is fellelhetők pszichopátiás jellemvonások. 

Tudományos kutatásaim kezdetben erőszakos bűncselekményeket elkövető pszichopatákra irányultak. Tanulmányaimban megvizsgáltam például, hogy a szexuális bűncselekményeket elkövető, klinikai szintű pszichopátiával rendelkező elítéltek nagyobb számban szabadultak, mint azok, akik kevesebb sötét személyiségjegyet mutattak, pedig az előbbiek nagyobb valószínűséggel követtek el újra bűncselekményt.  Számtalan órát töltöttem bűnügyi akták tanulmányozásával, hogy azonosítsam a pszichopátiás vonásokat mutató személyek által elkövetett szexuális gyilkosságok sajátos jellemzőit. Lebilincselőnek találtam ezt a munkát, ugyanakkor rettentően frusztrált is, és sok időmet felemésztette. Rengeteg fájdalmat és szenvedést láttam, és nem tudtam elképzelni, hogy pályafutásom hátralévő részét börtönökben, javítóintézetekben és pártfogó felügyelők irodáiban töltsem.

Eldöntöttem, hogy más területet keresek, és kevésbé nyomasztó környezetben veszem szemügyre a pszichopátiás vonások hatását. A továbbiakban a Berkeley Egyetem Haas Üzleti Karának posztdoktori kutatójaként azt vizsgáltam, miként befolyásolja a pszichopátia munkahelyi környezetben a tárgyalási, befektetési és vezetői magatartást. Egy kutatás arra a megállapításra jutott, hogy a felső vezetők körében háromszor annyi a pszichopátiás személy, mint az általános népességben.  Én azt találtam, hogy a pszichopata vezetők elsősorban félelemkeltéssel igyekeznek érvényt szerezni az akaratuknak, ahelyett, hogy együttműködnének a munkatársaikkal, vagy empátiával fordulnának feléjük.  Ezek az agresszív, ragadozó természetű emberek mindenáron győzni akarnak, és bár ezzel a hozzáállással elérhetnek sikereket, a környezetük ezt erősen megszenvedi.

Az esetek többségében nem tudtam, hogy az igazságszolgáltatásban használatos klinikai mércék szerint pszichopatának minősülnek-e ezek a vezetők, megfigyeléseim alapján azonban szemernyi kétségem sem maradt, hogy meglehetősen hangsúlyos pszichopátiás tulajdonságokkal rendelkeznek, és szakadatlan szenvedést okoznak a munkatársaiknak. Minden igaz volt rájuk, amit az igazságügyi pszichológusok a pszichopátiáról a bűnügyek vizsgálata során megtanultak. A pszichopátiás tulajdonságokkal rendelkező üzleti vezetők gyötörték a környezetüket, ami miatt sokan fel is mondtak.  És ez még nem minden. Megmérgezték a munkahelyi kultúrát, aláásták az etikai normákat, félelmet és bizalmatlanságot gerjesztettek. Különféle okokból másokat is arra ösztönöztek, hogy hasonlóan érzéketlenül viselkedjenek, és uralkodni próbáljanak a munkatársaikon.

És mindezt meg is úszták. A manipuláció mestereiként folyamatosan hazudtak, gyanútlan áldozataik viszont elbűvölőnek, karizmatikusnak és motiváltnak találták őket –pontosan olyannak, amilyennek egy erős vezetőt elképzelünk."