A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról - OLVASS BELE!

"Ez a könyv egy ajándék. Bár a horror nyelve univerzális, a kifejezésmódja kultúráról kultúrára változik. Ez a gyűjtemény kiemelkedő szerzők történeteit mutatja be a világ minden részéről. A novellák egyszerre nyugtalanítóak, erőszakosak, különösek és gyönyörűek – a jó horrorsztorik összes elemét tartalmazzák olyan hangoktól és nézőpontokból, amelyeket túl sok ideig kellett nélkülöznünk." – Nathan Ballingrud

A kötet szerkesztői nagy fába vágták fejszéjüket, és nagyban apelláltak az amerikai közönség befogadókészségére, és nyitottságára. Ugyanakkor ahogy James D. Jenkins és Ryan Cagle már az előszóban kifejtik, nem csupán azért volt nehéz dolguk, mert a horrorirodalom nemzetközi szinten alapvetően angolszász központúnak számít, hanem mert az antológia célja éppen ezen egyoldalúság elmozdítása, ráadásul törekvéseiket nehezítette a tömérdek kutatómunka, hiszen olyan országok horror- és weirdirodalmát kellett áttekinteniük, melyek kizárólag saját nyelveiken érhetőek el.

Mindemellett azt is el kellett dönteniük, vajon a horror nagyjából háromszáz éves történetét tekintve mennyire nyúljanak vissza a klasszikus gótikus időszakhoz. Túlságosan nagy merítésnek tűnt, így végül úgy döntöttek, legyen ez a válogatás a modern horror tárháza: olyan írásokat kerestek, melyek reflektáltak a mai társadalmi, szociológiai, pszichológiai, egzisztenciális viszonyokra, azokat forgatták ki, vagy írták újra.

A gyűjtemény sokszínűsége valóban példa nélküli: a teljesség igénye nélkül perui, szenegáli, Fülöp-szigeteki, norvég, ecuadori, francia és olasz szerzők is felsorakoznak a lapokon, és ami számunkra a leginkább örömteli, hogy a szerkesztők Veres Attilát is méltónak találták az angol nyelvterületen való bemutatásra. Azóta tudjuk, hogy a történet ott nem ért véget, Attila The Black Maybe című önálló kötettel is jelentkezett a tengerentúlon, ráadásul a novellagyűjtemény felkerült a Bram Stoker-díj hosszúlistájára is.

James D. Jenkins és Ryan Cagle pionírok a saját területükön, hiszen e kötettel egy meglehetősen szomorú statisztikai számadaton igyekeznek javítani: az Egyesült Államokban megjelenő kiadványok csupán 3% fordítás. Az itt olvasható szerzők 90% ugyanakkor itt mutatkozik be először angol nyelven, vagyis jókora nyitás ez az amerikai közönség felé.

Így aztán nem túlzás azt állítani, hogy A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról úttörő jelentőségű és példamutató vállalkozás a maga nemében.

ONLINE VÁSÁRLÁS IDE KATTINTVA!

„A nagyvilág kortárs horrortörténeteinek ez az antológiája cáfolhatatlanul bizonyítja a műfaj nemzetközi népszerűségét az irodalmi önkifejezés terén. [...] Ez a könyv kötelező olvasmány a horror rajongóinak." – Publishers Weekly

„Elképesztő teljesítmény! Ebben az antológiában nagyon sok minden van, aminek örülök: sajátosan bizarr és sötét történetek kiemelkedő fordításban. Ez a könyv annak szól, aki a horror műfajának a színe-javára vágyik. Én mindenképpen a magaménak érzem!" – Ann VanderMeer

OLVASS BELE! Idézetek a könyvből:
„Mi van, ha a remek horrorirodalom egész univerzumát hozták létre távoli vidékek írói olyan könyvekben, amelyekhez mi nem férünk hozzá, és olyan nyelveken, amelyeken nem beszélünk? Létezik ennél ijesztőbb gondolat egy elhivatott horrorrajongó számára?"

„A horror vonzereje univerzális jelenségnek tűnik. Ez a műfaj rengeteg kultúra irodalmában felüti a fejét, és elég hosszú periódusokon át jelen is marad. Bár az, amit manapság horrorirodalomként emlegetünk, aránylag modern koncepció, a műfaj jellegzetességei az emberiség történelmének minden időszakában megtalálhatók a világ különböző részein keletkezett anyagokban."

„Egyetlen utolsó ölelésben, vérben, fájdalomban és hitetlenkedő görcsben összesimuló két gigászi test, a végső megvilágosodás boncasztalán heverő mozdulatlan húsváros."

„Julian megdermedt. Körülnézett. Mindenki férfi, mindenkinél kézipoggyász van, mintha hétvégi kiruccanásra készülne, és mindenki ugyanolyan pitét eszik, mint ő."

„A szerkezet működés közben valahogy az álmára emlékezteti. De a karmolások és a kínzás nélkül. Mintha a gép valami szemérmetlenül kellemeset okozna számára."

„Seprűt ragadtam, és nekiláttam, hogy kisöpörjem a parányi nők városát."

„Az egyik kutya az üveget kaparássza, és a csikorgó körmök hangjától Òscar nyugtalanná válik, és állandóan hátrafordul. Az állat szája tele van nyállal, kivillantja az éles és mocskos agyarait. Megpillant egy puskát a két kutya között."

„Vettünk egy kis házat a tenger mellett. Az egész történet ezzel a házzal kezdődött. Tizenhárom éven át senki sem lakott benne. A férfi, aki építtette, egy héttel a beköltözése után meghalt, rá pár napra pedig a felesége is követte. Majd két másik ember bérelte ki, akik rejtélyes körülmények között szintén meghaltak. Ezután senki sem mert beköltözni a házba, mert azt beszélték, szellemek kísértenek benne. „Leuk Daour házának" nevezték. A pletykák szerint a rab felelt a sorozatos halálesetekért. Senki sem aludt ott húsz napnál többet. Ezek a pletykák cseppet sem szegték kedvünket, sőt segítettek nagyon kedvezményes áron hozzájutni a házhoz. Elkezdtük felújítani."

„A részeg öregember eltűnt a kocsmából. Sosem láttam már többé. Azt mondják, hogy egy éjszaka, amikor a tenger fehéren habot vetett, az eső pedig az ablakainkat verte, lesétált részegen a mólóról. Sajnálom, ha ez történt. Barátok voltunk. Gyakran voltunk együtt a kocsmában."