Elveszett szavak szótára - Olvass bele Pip Williams könyvébe!

Esme az anyátlan, javíthatatlanul kíváncsi lány valós eseményeken alapuló, gondolatébresztő története egy szótár izgalmas labirintusába vezeti az olvasót, egyben rávilágít a szavak világformáló erejére.

"Néhány olvasót elriaszthat Esme erényessége és simulékony természete.
Mások számára ez a szelíd, reményteli történet gyógyír lesz a világjárványtól kifacsart idegekre vagy a szexizmussal szembeni, igencsak fogyatkozó türelemre." -  The Guardian

"Pip Williams részletes háttér- és életrajzi információkkal látja el az olvasókat, amelyek az Oxford English Dictionaryre és szerkesztőire vonatkozó átfogó kutatásokra támaszkodnak, akik közül sokan Esme életének részeként jelennek meg.
 Az eredmény a valóság és a történelmi fikció kielégítő ötvözete."- Kirkus Reviews 

A könyvről:
Az Oxford English Dictionaryn dolgoznak; a vállalkozás elképesztően ambiciózus: az óriási szótár a tervek szerint magában foglalja majd az angol nyelv egészét és történetét. A munka közepette a kicsi Esme láthatatlanul és hallhatatlanul bújik meg az asztal alatt, ahová azokat a szavakat tartalmazó cetlik kerülnek, amelyeket a szótáron dolgozók vagy figyelmetlenségből ejtenek az asztal alá, vagy azért, mert szerintük nincs helyük a szótárban. Esme a cetlik gyűjtésébe kezd, és eszmélése során rádöbben, hogy a hivatalos szótárból nem véletlenszerűen maradnak ki szavak: azok túlnyomórészt a nőkhöz és az alantas sorban élőkhöz köthetőek. Így születik meg az Elveszett szavak szótára: Esmének el kell hagynia az Oxfordi Egyetem biztonságát, hogy találkozhasson azokkal, akikről az írott nyelv is megfeledkezett. Azonban a világ veszélyes hely az első világháború árnyékában és a női választójogi mozgalom körül dúló erőszak idején.

"Lenyűgöző, jól kidolgozott és nagyszerű munka, amely
betekintést nyújt a történelem ismeretlen fejezetébe, és megmutatja
az igaz szavak varázslatos erejét." -   Goodreads, olvasói vélemény

KEDVEZMÉNYES ONLINE RENDELÉS IDE KATTINTVA!
 

Részlet a könyvből:

"Az elveszett szó előtt volt egy másik. Használt borítékban érkezett a Scriptoriumba, a régi cím áthúzva, a helyére odabiggyesztve, hogy Dr. Murray, Sunnyside, Oxford. Apa feladata volt a beérkező levelek felnyitása, az enyém meg az, hogy az ölében ülve, akár egy királynő a trónján, segítsek neki kiügyeskedni a szavakat a rejtekhelyükről. Megmondta, melyik oszlopba tegyem a szavakat, de néha megállt, megfogta a kezemet, és végighúzta az ujjamat a betűk mentén fel-le, majd körbe, miközben a fülembe súgta őket. Kimondta a szót, én megismételtem, aztán ő megmagyarázta, mit jelent. Ezt a szót egy barna papírdarabra írták, a cédula széle egyenetlen volt, mert kézzel tépve alakították a dr. Murray által megszabott méretre. Apa megállt, és én készenlétbe helyezkedtem, hogy megtanuljam a szót. De nem fogta meg a kezemet, és amikor felé fordultam, hogy megsürgessem, az arckifejezését megpillantva kővé dermedtem. Hiába voltunk közel egymáshoz, ő gondolatban messze járt. Visszafordultam a szó felé, és megpróbáltam kisilabizálni. Apa kezének vezetése nélkül magam rajzoltam körbe ujjammal a betűket.

- Mi ez a szó? - kérdeztem.

- Liliom - mondta.

- Lily, mint anya?

- Mint anya.

- Ez azt jelenti, hogy anya benne lesz a szótárban?

- Bizonyos értelemben igen.

- Mi mind benne leszünk a szótárban?

- Nem.

- Miért?

Éreztem, ahogy lélegzetvétele ritmusára én is felemelkedem, majd lesüllyedek.

- Ahhoz, hogy egy név belekerülhessen a szótárba, jelentenie kell valamit.

Újra rápillantottam a szóra.

- Anya olyan volt, mint egy virág? - kérdeztem.

Apa bólintott.

- A legszebb virág, amit csak el tudsz képzelni.

Kezébe vette a cédulát, és elolvasta a szó alatt álló mondatot. Aztán megfordította a lapot, kereste a folytatást.

- Hiányos - állapította meg. Mégis újra elolvasta, pillantása ide-oda repdesett, mintha keresné, ami hiányzik. Aztán ráhelyezte a cédulát a legkisebb oszlop tetejére. Apa hátratolta a székét az asztaltól. Lemásztam az öléből, és felkészültem, hogy megfogjam az első oszlopot. Ebben is szoktam neki segíteni, és imádtam nézni, ahogy minden egyes szó a helyére kerül a polcrendszer megfelelő rekeszében. Apa felmarkolta a legkisebb oszlopot, és én próbáltam kitalálni, hova kerül majd anya.

- Se túl magasra, se túl alacsonyra! - dúdoltam magamban. De ahelyett, hogy a tenyerembe tette volna a szavakat, apa három hosszú lépéssel a kandallónál termett, és behajította őket a lángok közé."