A kikiáltó címmel kapható Joan Samson könyve! Olvass bele!
Egy maradandó regény, melyből eladtak 1 millió példányt. Az 1970-es évek legnagyobb, azóta mégis elfeledett horrorsikere, melyet most újabb generációk fedeznek fel maguknak.
Ha kíváncsi vagy, melyik regényt olvasta Stephen King a világhírű Hasznos holmik megírása előtt, ne keress tovább! A válasz Joan Samson A kikiáltója. Azóta persze Stephen King is többször méltatta nyíltan a kötetet, és lényegében nincs olyan irodalomtörténeti elemzés, mely ne említené meg az összecsengő pontokat. A mű, mely egyértelműen tiszteleg Shirley Jackson művészete előtt is, valójában nem is állhatna távolabb a tipikus horrortoposzoktól, még akkor sem, ha felütése megfelel nekik.
A falusi közegbe érkező városi kikiáltó szép lassan csavarja az ujja köré a teljes közösséget, és veszi át a hatalmat a lehető legártatlanabbnak tűnő módon, mellyel a történet nem csupán a tipikus műfaji kliséket kerüli el, de a teljes történetnek ad egy jóval globálisabb értelmezést is: miként szállja meg a politika az életünket, hogyan szakítja szét az összetartó makro- és mikroközösségeket egy megalomániás kényúr saját kénye-kedve és szándékai szerint, és mit tehet a kisember, hogy megszabaduljon a rabigától.
Samson vélhetően a zsáner új üdvöskéje lehetett volna, története azonban nem is lehetne ennél tragikusabb: mindössze 38 évesen, pár hónappal a regény megjelenése után elhunyt rákban. Bár a regény filmadaptációs jogai elkeltek közben, a szerző váratlan halála megakasztotta az előkészületi munkálatokat, és a könyv promócióját is megakasztotta, így bár minden nagy lap lelkes kritikákkal fogadta a regényt (a Newsday-től a The New York Times-ig), és elkelt belőle egymillió példány, végül a 80-as évek elejére gyakorlatilag a kötet beszerezhetetlenné vált. Csak a 2000-es években fedezték fel ismét, most pedig végre magyarul is olvasható.
ONLINE VÁSÁRLÁS IDE KATTINTVA!
Mások a kötetről
„A lopakodó borzalom akkor veti ránk magát, amikor a legkevésbé számítunk rá. Igazi gyomros!" - Cleveland Press
„Megrázó olvasmány." - Denver Post
„Nagy műgonddal formált dinamitrúd... A szerző mintha azt állítaná, hogy bármit is mondanak, az emberek hajlandóak apránként lemondani a lelkükről, hogy elárverezzék annak, aki a legtöbbet ajánlja érte. Samson regénye feszült és magával ragadó, rég nem találkoztam már ennyire letehetetlen és erőszakos befejezéssel." - Newsday
„Felejthetetlen regény... feszes klasszikus." - San Diego Tribune
„A borzalom lassan, logikusan és az áldozatok beleegyezésével bontakozik ki. Gyönyörűen működik a történet." - Newsweek
Részlet a kötetből:
„Hildie felpattant a kanapéra, és odabújt Mamához. Anélkül, hogy levette volna a szemét Gore-ról, Mama kinyújtotta bütykös kezét, és pár paskolással rendre utasította Hildie-t, mire a kislány elcsitult, és összefűzte ujjait az ölében.
Mim egy egyenes hátú szék szélén ült az ajtó közelében, John pedig a zongoraszéket foglalta el.
– És te, Bobby? – kérdezte Mama. – Mi újság? Meséljél valamit, aminek még máma a végére is érsz.
– Perly Dunsmore az újság, Mrs. Moore – mondta a rendőrfőnök, miközben terebélyes alkatával kényelmesen elhelyezkedett a hintaszékben. – Évek óta a legnagyobb újság Harlowe-ban. – Elvigyorodott, mintha a kikiáltó egy csillogó új holmi lenne, egy különleges felfedezés, egy olyan alkalmi vétel, amelynek értékére az összes szomszéd irigykedhet, ha meglátja.
– Kicsoda? – vonta fel a szemöldökét Mama. – A futóbolond, aki egymaga kőtözött be a Fawkesék házába?
Gore cigarettára gyújtott, talált egy virágcserepet a bal könyökénél, amelybe hamuzhat, és egy kicsit mintha nagyobbra szívta volna magát. Felsóhajtott.
– Ne fárasszál már, Bobby – mondta Mama, de a hangja már egyáltalán nem tűnt megfáradtnak.
– Jól ment? – kérdezte John.
– Csodásan – mondta Gore, miközben nagy levegőt vett. – Elképesztően pazar árverés volt. – Kuncogott. – Nem hinnéd, de Perly Dunsmore mindenből kihozza a legjobbat. Micsoda kikiáltó! Nem láttam még hozzá foghatót. Rá se lehet ismerni, ha felmegy a pódiumra. Mint azok a halak, amik négyszer akkorára tudják felfújni magukat. Vág az esze, akár a borotva. És micsoda beszélőkéje van! Hozzá képest én szűkszavúnak tűnök.
– Az ilyen városi fickóknak más a beszélőkéje – mondta John. – Motorolajat isznak reggelire."
