Dolhai Attila játssza a Rebecca musical férfi főszerepét Szegeden
Gubik Petra, Janza Kata és Gallusz Nikolett kiváló hölgykoszorújához egy hasonlóképpen elismert és hatalmas népszerűségnek örvendő színművész, a Szegedi Szabadtéri Játékokra nagy örömmel visszatérő Dolhai Attila csatlakozik a legújabb Dóm téri premieren.
A 2024-es évad önálló produkciójaként izgalmas előadás bemutatására készül a Szegedi Szabadtéri Játékok. Sylvester Lévay és Michael Kunze újabb világsikerű musicalje, a Rebecca érkezik öt estére a Dóm téri nagyszínpadra. Július 26-én, 27-én, 28-án, augusztus 2-án és 3-án láthatják majd a nézők a Daphne du Maurier bestselleréből készült, különleges hangulatú előadást, amelyben a nagyívű dallamok segítségével egy krimibe ágyazott, sötét szerelmi történet bontakozik ki a színpadon. A cselekmény középpontjában egy szerény társalkodónő áll, aki egy sorsszerű találkozást követően rövidesen egy megözvegyült lord felesége lesz. A legendás Manderley-udvarház új úrnőjeként azonban titkok hadával, egy zord házvezetőnővel, és az első, néhai Mrs. de Winter, azaz Rebecca kísértő emlékével is meg kell küzdenie a musical hősnőjének.
A Rebecca a nagyformátumú hölgyek drámája: a darabban csak emlékként feltűnő, címadó néhai lady, az örökébe lépő, fiatal naiva és a szelleméhez görcsösen ragaszkodó házvezetőnő határozza meg a musical kimenetelét, ám a történetben elengedhetetlen, központi szerepet kap a férj, Lord Maxim de Winter alakja is. Gubik Petra, Janza Kata és Gallusz Nikolett kiváló hölgykoszorújához egy hasonlóképpen elismert és hatalmas népszerűségnek örvendő színművész, a Szegedi Szabadtéri Játékokra nagy örömmel visszatérő Dolhai Attila csatlakozik a legújabb Dóm téri premieren.
Az előadásokra már árulják a jegyeket. Online jegyvásárlás ide kattintva!
„Régóta nem játszottam a Szegedi Szabadtéri Játékokon, és a Rebecca férfi főszerepe olyan lehetőség, amely egyrészt akár évekre meghatározhatja az ember sorsát, másrészt jelen pillanatban a musicalirodalom olyan ikonikus előadása és szerepe ez, amelyben öröm lesz részt venni” – árulta el a művész, hozzátéve, igen hálás a meghívásért Barnák László főigazgatónak és az előadást rendező Béres Attilának.
„A hosszú kihagyás óta sok minden történt velem, sok szerepet eljátszhattam – azt hiszem, felvértezve érkezem Szegedre, és újra összekapcsolódhatunk a szegedi nagyközönséggel. Boldog vagyok, hogy az Operettszínházat újra képviselhetem a Szegedi Szabadtéri Játékokon ebben az előadásban. Mindig is nagyon szerettem ide járni, sok szép emlék köt a Szabadtérihez, de magához a városhoz is” – tette hozzá.
Dolhai Attila a musical-és operettirodalom számos, fontos férfihősét kelthette már életre. Pályája első szakaszában rokonszenves, érzékeny hősszerelmesek, klasszikus bonvivánok bőrében ismerte és szerette meg a közönség – így a Szegedi Szabadtéri nézői is Tony, Rómeó, Rudolf szerepeiben. Ma már többször találják meg a komolyabb vagy sötétebb ecsetvonásokkal megrajzolt alakok, ezek a fajta szerepei vannak túlsúlyban. A Rebecca férfi főhőse mintha félúton helyezkedne el e két végletes típus között: „Mostanában elég karakteres és férfias szerepeket játszom, akiknél nem kérdés, hogy erősek, szinte könnyedén visznek mindent a hátukon. Max de Winter éppen, hogy nem erről szól: cipel magával valami nehezet, de egyáltalán nem könnyedén, hanem szorongások közepette. Úgyhogy lesz benne kihívás bőven. Béres Attilával már jó néhány előadásban dolgoztam, és azt gondolom, egy újabb próbaidőszak mindannyiunkat gazdagítani fog, reméljük, a nézők örömére is!”
Maxim de Winter komplex figura, aki hol leveszi a lábáról, hol elbizonytalanítja, haragra, rokonszenvre vagy akár szánalomra gerjeszti a főhősnőt és vele a musical nézőit. A színművész úgy véli, szerepformálását a nagyívű előadás muzikalitása is nagymértékben segíti: „Sylvester Lévay nagyon jól tudta, a karakter milyen hangi adottságokat igényel, így nem írt bele kimagaslóan magas hangot, magas B-kel, C-kkel nem találkozunk. Nem véletlenül, mert ezek győztes hangok – ám Max de Winter nem egy győztes ebben a szerepben, hanem az esendő ember, aki küszködik a saját démonaival. A hangi megfogalmazást szinte baritonális lagéra írta Sylvester. Tudatosan olyan hangnemet választott a karakterhez, olyan magasságokat és mélységeket, ami ennek az emberi vívódásnak a megjelenítését segíti, mondhatjuk, hogy 21. századi megfogalmazásban – magyarázta a színpadi elfoglaltságai mellet szólóénekesként, dalszerzőként is tevékeny, a zenés műfajok széles skáláján otthonosan mozgó művész - Max nagy szólódala például olyan hangközökkel, dallamokkal van tele, amelyek már a disszonancia határát érintik – ez nyilvánvalóan a karakter lelkiállapotát fejezi ki. Ezeket az eszközöket használja a kétségbeesés megfogalmazására. Sylvester Lévay mindebben nagyon precíz, szándékszerű volt. Úgy érzem, ha a zene „szolgálatába állok”, nem akarom minden áron magam megformálni a szerepet, hanem átadom a hangomat a szerző akaratának, akkor célt érhetünk.”
Dolhai Attila szerint a Rebecca egyik kiemelt mondanivalója az az egymás felé fordulás, amelyet már az első hazai színrevitel nézőjeként színészkollégái színpadi magatartásában is csodált: „Miközben olyan nehézségeket viszünk magunkkal az életben, amelyeket egyedül képtelenek vagyunk feloldani, jó észrevenni - amire nem biztos, hogy mindig képesek vagyunk - a mellettünk álló segítséget! Ez a darab erre is taníthat bennünket, hogy nem kell egyedül megoldanunk mindent.”
Úgy véli, az általa alakított tragikus hős sorsa napjainkban fontos üzenetet hordoz, amely a Szegedi Szabadtéri közönsége számára is értékes tanulsággal szolgálhat majd a Rebecca nyári előadásain.
