Ella háborúja címmel jelent meg Bagó Tünde új könyve! Olvass bele!
A regény áprilisban jelent meg, de érdemes elolvasni mert egy különleges hangulat uralja a könyvet. A könyvből idézeteket is olvashatunk, ami segít kicsit ráhangolódni a különleges alaposságal készült regényre.
Történelem és szerelem a Bodeni-tó mellett.
A restaurátor Ella és orvos férje 1944 tavaszán a svájci határ mellett fekvő német kisvárosba, Singenbe költöznek. Lukas a kórházi munkát választotta a frontvonal helyett.
Ellát kétségek gyötrik, tétován botorkál a Gestapo fenyegetésében élő város feszült csendjében. A háború és a diktatúra éveiben elveszítette munkáját, családját, barátait. Úgy érzi, Lukas cserben hagyta azzal, hogy belépett a náci pártba és kiszolgálja a politikai hatalmat.
Villájuk teraszáról kilátás nyílik a Hohentwiel várának romjaira. Ella itt üldögélve várja a férjét esténként. A hegytetőn egy nap különös fény villan. A nő a nyomába ered, ezzel olyan kalandba keveredik, amely az egész életét megváltoztatja.
Ella menekül válságba jutott élete és a háború zűrzavarából. Hova vezet az útja ebben a bénult, pusztulásra ítélt világban?
ONLINE KÖNYVRENDELÉS IDE KATTINTVA!
A szerző gondolatai a regényről és az írásról:
Az Ella háborúja történelmi regény ötlete már akkor megszületett, amikor először pillantottam meg a Hohentwiel vulkanikus kúpon pihenő várromot. Egy sárgafalú, falfreskóval díszített jugendstill villa mellett álltam. A ház lakóinak elég volt csak kilépni a teraszra, hogy évszázados történelemmel, milliónyi emberi sorssal találják szemben magukat. Hasonlóképpen éreztem magam akkor is, amikor felfedeztem a közeli Bodeni-tó településeit. Miközben útikönyvet írtam a környékről, rám találtak a határmenti élet érdekességei, a kulturális találkozások és a kemény történelmi pillanatok.
Történelemtanárként nemcsak a környék jelene, hanem múltja iránt is nyitott voltam. Kíváncsi lettem arra, vajon az itt élő emberek hogyan élték meg a háborúkat, a gazdasági válságokat és az újrakezdés évtizedeit. S az is foglalkoztatott: A múlt milyen hatásait fedezhetjük fel a jelenben?
Ha első kézből nem is kaphattam információt az utolsó nagy háborúról s az azt megelőző politikai diktatúráról, a szüleiktől elmesélt történetekre még sokan emlékeztek a környéken. Hallottam a német értelmiség problémáiról és a háború éveiben kialakult szégyenérzetükről. Közben kirajzolódott előttem egy olyan történet, amelyben bemutathatom, milyen volt egy határmenti kisváros lakóinak élete a második világháborúban. Azoké az embereké, akik „csak" túl akarták élni ezt a szörnyű időszakot, megőrizve morális és szellemi értékeiket.
Rövid idézetek a regényből:
„Miközben végigsimította a lábfejét, felnézett. A vár felől a másodperc töredékéig fény csillant meg, aztán ismét elborította a környéket az esti szürkület. A fiatal nő hosszasan figyelte a hegyet, hátha ismét felvillan ott valami. Furcsállta, hiszen már jó ideje senki nem mehetett fel a várhoz. Martha asszonytól úgy hallotta, lezárták, amikor kitört a háború."
„Ella a városból egyenesen a várhoz vezető, meredek utat választotta. Eleinte a szőlőtőkék között, majd a meggyűrődött vulkanikus szikla tövében futó erdei úton bandukolt a sötétben. Nála volt apja amerikai zseblámpája, de a sötétedő égbolton egyre fényesebben ragyogó hold sugarai adtak neki annyi világosságot, hogy biztonsággal gyalogoljon felfelé. Amikor elérte az elővárnál a Karl-bástyát, hangokat hallott, majd úgy tűnt, mintha két árny közeledne felé."
„Lukas legszívesebben utánarohant volna. Ha felkapná és elfutna vele, ki a háborúból, akkor talán újra láthatná mosolyogni a feleségét. De ezt most nem teheti. Hozott egy döntést, ami mellett ki kell tartania, remélve, hogy Ella egyszer majd megbocsát neki."
„Ella megérintette a nedves kőfalat. Salétromos lett a keze. Ujjai hegyével a finom porszerű anyagot dörzsölgette, kapaszkodó után tapogatott, tégláról téglára, de egy férfi húzta magával. Csak a csontos ujjait látta, amelyekkel rámarkolt a csuklójára. Ruhája vizes volt, testét rázta a hideg. Átázott a cipője, a harisnyája, lába egyre jobban fázott, már a térdénél járt a fagyos zsibbadás."
„Ella fölnézett az arcára. Kimerültsége álmában is barázdákat húzott a szája mellé. Ajkai görcsös fogságban tartották összeszorított fogait, a szemhéja remegett, alatta a szemgolyó ide-oda cikázott, mintha a férfi ki nem mondott gondolatai a menekülési utat keresnék álmában, de karjával még ekkor is szorosan ölelte a feleségét. A gyertya fénye aranyszínű kupolát vont föléjük, felmelegítette a szobát, és megnyugtatta Ellát. Teste elnehezült, majd álomba süllyedt, mint mézbe a kanál."
„A nő kinyúlt a férfi felé, és egy pillanatra megszorította a karját. Aztán Felixszel a nyomában továbbindult a sötét erdei úton. Elérték a vár alatti szőlőt, ahonnan már látszott a kórház. Itt-ott fény szűrődött ki az ablakokból, messziről úgy tűnt, mintha hatalmas szentjánosbogarak repdesnének a parkban."
