Színházi előadás készül Dorosz Dávid A hatalom árvái című regényéből

Mi történik egy társadalommal, amikor a politikai törésvonalak már a családi asztaloknál, barátságokban és generációk között is megjelennek? Amikor ugyanarról az országról egészen más történeteket őrzünk, és egyre nehezebben értjük, milyen tapasztalatból beszél a másik? 

Dorosz Dávid A hatalom árvái című regényéből kiindulva készít vitaszínházi előadást a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ. A 2027 januárjának végére tervezett produkció a rendszerváltástól az elmúlt tizenhat éven át egészen 2026. április 12-ig vizsgálja, mi választott el bennünket egymástól, és hogyan tanulhatunk meg újra beszélni egymással.

A szerző első regénye, a Mindenki lelép 2025-ben bekerült a Margó-díj shortlistjére, jelenleg pedig filmes feldolgozása is előkészítés alatt áll. A filmadaptáción a Fekete pont producereivel és Veres Attila forgatókönyvíróval dolgoznak. Dorosz Dávid második regénye, A hatalom árvái az elmúlt közel négy évtized magyar történetéhez személyes sorsokon keresztül közelít.

A készülő előadás nem a regény hagyományos színpadi adaptációja. A könyv történeti szálaiból, szereplőiből és dilemmáiból indul ki, hogy megmutassa: a politikai, gazdasági és társadalmi folyamatoknak a nagy történelmi narratívák mellett mindig létezik egy másik, sokkal személyesebb, emberi oldala. Egy apa elveszíti a munkáját, és vele együtt azt a biztonságot és társadalmi szerepet, amelyre addigi életét építette. Egy családi emlékből politikai üzenet lesz. Valaki megtanulja, hogy bizonyos dolgokat jobb nem kimondani. A következő generáció pedig már nem feltétlenül magát a történelmi eseményt örökli, hanem annak feldolgozatlan következményeit.

A rendszerváltás ezért lehetett egyszerre a szabadság és az új lehetőségek kezdete, miközben mások számára egy addig biztosnak hitt világ végét jelentette. Az európai uniós csatlakozás egy generáció számára magában hordozta a reményt, hogy egyszer „mi is Bécs leszünk”, az elmúlt tizenhat év pedig tovább mélyítette az ország politikai és társadalmi törésvonalait. Mi lett ezekből az ígéretekből? Mikor válik az alkalmazkodás önfeladássá? Lehet-e szabadnak lenni ott, ahol egy kimondott véleménynek egzisztenciális következménye lehet? És hogyan jutunk el odáig, hogy ugyanannak az országnak a története végül családokat, barátságokat és közösségeket is képes egymástól elválasztani?

A hatalom árvái nyomán készülő vitaszínházi előadás ezekre a kérdésekre nem kész válaszokat keres. Arra tesz kísérletet, hogy egy térbe hozza azokat, akik ugyanazt az elmúlt közel negyven évet egészen másképpen élték meg. Hogy egy egyre inkább polarizálódó társadalomban újra legyen helye annak, hogy ne egymásról, hanem egymással beszéljünk, és megpróbáljuk megérteni, milyen személyes és generációs tapasztalatok húzódnak a másik nézőpontja mögött.

Lipták Ildikó, a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ vezetője szerint a regény és az abból kiinduló koncepció különösen gazdag alapot kínál az alkotói munkához. „Igazán inspiráló és izgalmas anyag, amely mind a felvetett témák mennyiségében, mind a történetek mélységében jóval túlmutat azon, ami egy vitaszínházi előadásban elférhet. Éppen ezért az alkotói folyamat fontos része lesz annak feltárása, hogy ebből a sokrétegű anyagból mely történeti szálak és kérdések működhetnek legerősebben, és egy egyestés program során is emészthető mélységben ebben a formában.”

Beke Luca kulturális és művészeti menedzser, a produkció producere szerint a színház lehetőséget ad arra, hogy a politikai törésvonalak mögött újra meglássuk a közös emberi tapasztalatokat: „Az foglalkoztatott, hogyan tudunk úgy ránézni az elmúlt évtizedekre, hogy felismerjük: sokszor ugyanazok a vágyak mozgattak bennünket. Biztonságot, szabadságot és egy jobb jövőt akartunk, miközben egészen különböző történeteket hittünk el arról, hogyan juthatunk el oda. Talán innen lehet újra elkezdeni beszélni egymással – és talán innen indulhat el valamiféle társadalmi gyógyulás is.”

Dorosz Dávid számára különösen izgalmas, hogy A hatalom árvái már a megjelenésének évében egy új művészeti formában élhet tovább. „Fantasztikus érzés látni, hogy a könyvem ilyen gyorsan elkezdi élni a saját életét. A vitaszínház számomra teljesen új terület, ezért különösen kíváncsi vagyok arra, hogyan formálódnak tovább a regény történetei és kérdései az alkotói folyamat során. Ha az előadás nyomán családokon belül különböző generációk ülnek le beszélni a saját történeteikről, vagy egy osztály kezd el beszélgetni a rendszerváltásról és a közelmúltról, akkor a könyv történetei valami egészen új módon élnek tovább.”

A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ Társulata november–decemberben kezdi meg az anyag feltárását és a projekt előkészítését, a próbákat januárra, a bemutatót pedig 2027 januárjának végére tervezik. A vitaszínházi forma díszlet és hagyományos színpadi apparátus helyett koncentráltabb, az improvizációhoz közelebb álló jelenetekkel dolgozik, a főszereplő a néző-résztvevők véleménye, világlátása. Az egyszerű tárgyi környezet lehetővé teszi, hogy a produkció könnyen utaztatható legyen: a cél, hogy az előadás az ország minél több pontjára eljusson, és minden helyszínen új közönséget kapcsoljon be ugyanabba a beszélgetésbe.